|
| | |
|
Réges-régen Frumentum megalkotta a négy világot:
-
Autumnus Regnum-az ősz birodalma
-
Capra Regnum- a tél birodalma
-
Ver Regnum-a tavasz birodalma
-
Aestas Estas Regnum-a nyár birodalma
Hogy fent tartsa a békét élükre négy testvért állított, hogy uralkodjanak egymás mellett, egyenlően, ez által az emberi világban a természet rendjét megőrizve. Uralkodóvá koronázásukkor mindannyian tettek egy fogadalmat miszerint az örök nyugalomra és harmóniára fognak törekedni, soha nem emelnek fegyvert mások ellen.
A testvérek évezredekig képesek voltak betartani esküjüket ám egy napon Algor és Folia összefogott Effloresco és Phoebus ellen, hogy kiterjesszék birodalmaik határait és csak az ő évszakjuk uralkodhassék a földön is. Az összecsapások közepette Folia elárulta Algort és míg a Capra Regnum a másik két birodalmat támadta, az Autumnus Regnum a Capra ellen vonult és hátulról támadta a meggyengült uradalmat. Ekkor Phoebusban is fölmerült a gyanú, hogy esetleg Effloresco hátba támadja és így a négy testvér nem bízott többé se egymásban se senkiben és elvakult háborúzásba kezdett egymás ellen ami évszázadokig elhúzódott és közben az emberi világot a pusztulás szélére sodorta.
Frumentum megunta az állandó harcot és Phoebust, Efflorescot, Algort és Foliát kristálybörtönbe zárta, majd hozott egy határozatot miszerint ha a négy birodalom lakosai nem képesek helyreállítani a békét és meglenni egymás mellett húsz éven belül akkor eltörli őket.
Történetünk ez után tíz évvel kezdődik. A horák továbbra is háborúznak és csak egy maroknyi lázadó vette komolyan Frumentum szavait és hirdeti, az igét miszerint le kell tenni a fegyvert. Ám ők továbbra is kevesen vannak és félő, hogy a világok elpusztulnak a földdel együtt. Te melyik oldalra állsz? Bellum leszel, vagy Silentium? Az örök romlásba sodrod a világot, vagy te leszel az aki visszarántja a sötétségből?
| | |
|
Elitbe bekerülni bizony bizony már sokkalta nehezebb mint sima cserébe, de aki ide kikerül, már tényleg különlegesnek mondhatja magát. A feltételekről ITT
| | |
|
|
Képre vár:-
Ha lekerültél akkor a következők fordulhattak elő: :(
| | |
|
CSS kódok: Sick Dreamer
Történet: a saját kis kobakom
Forrás: Cy, deviantart, google
(Az oldal tartalma a képeket leszámítva mind a szerző az-az az én tualjdonjogomban áll, a lopást nem preferálom, tehát kérlek ne tedd!!)
| | |
|
|
|
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Kata kérdésre vállat vont.
-Már megszoktuk... Ez van!-válaszolt egyszerűen.
Látta rajta,hogy igen csak be van szarva... Ennyit a vérszomjas fenevadról.
-Ne félj már ennyire!-próbálta valamennyire megnyugtatni a gyilkos lánykát.
Végül Nick egyszerűen terelgetve megérkeztek a megadott helyre.
/Elmentek az Öröklét fájához./
|
Kicsit... Nagyon meglepődött, ahogy a srác se szó, se beszéd kézen fogta, s kivezette a lakásból.
A kérdésére csak bólintott, majd kicsit zavartan összefonta mellkasa előtt kezeit. Amit elsőnek észrevett, hogy, eléggé hideg van, s ezt nem szokta meg... Hogy is szokhatta volna meg, ha eleve Ver Regnumban él...
- Hogy tudtok mindig ilyen fagyban élni? - kérdezte halkan, szinte suttogva a sráctól. Igazán érdekelte a kérdés, hogy miért nem mennek el, amikor itt ilyen hideg van...
|
A fiú is felkapott magára egy kabátot és egy sálat,majd megfogta a lány kezét és kivezette a lakásból. Elengedte a lány kacsóját és bezárta az ajtót.
-Gyere!-szólt magabiztosan.
-Haza akarsz ugye menni?-kérdezett,azért rá nehogy rossz fele vezesse Katát.
Eközben zsebrevágta kezeit és lassan sétált a csaj mellett. Ma kifejezetten hideg volt,de ez van. Végül Nick a zsebéből kihalászott egy cigi és rágyújtott közben. Nem igazán zavartatta magát.
|
Zavartan mosolyogva hátralépett két lépést és elindult a kijárat felé, megpróbálva felvenni egy normális arc kifejezést. Nem sok sikerrel...
Beletúrt hajába, s már ment volna ki, amikor is megtorpant az ajtóban... Mi-hol-merre-hány méter? Ez a pár kérdés nagyjából észheztérítette, s megint csak zavartan túrt a hajába...
- Öhm... Merre van az arra? - kérdezte, s mintha hangszínén hallatszott volna a kétségbeesés sikolya... Vagy, csak valami olyan kétségbeesés, mely nem szándékozik eltűnni a tájékozódási képességeiből...
|
Nem értette igazán a lány zavarát,de aranyosnak tartotta... Egy bérgyilkos zavarba jön. Ilyet sem látott még. Elmosolyodott a lány reakcióján.
-Nincs mit!-mondta kedvesen.
Furának tartotta meg kell hagyni,mégis ennek ellenére nem félt tőle... Valahogy nem tudott benne egy gyilkost látni. Nick számára inkább egy elveszett kislány jutott eszébe,mintsem egy gyilkológép,aki nap,mint nap embereket öl és hófehér bőréhez vér tapad.
|
Katarina egy picit meglepődött, mely természetesen nem ült ki arcára, de mégis meglepőnek tartotta azt, hogy a srác segített neki felvenni az övet.
Amikor a srác felrakta a derekára, s felnézett rá, nem tudott nem a srác szép szemeibe nézni, mondhatni megbabonázta egy pillanatra.Végül, elkapta a tekintetét Nickről.
- Izéé... Köszönöm - mondta pillanatnyi zavarában, ahogy elkapta tekintetét a srácról...
Még életében nem viselkedett így, de ha majd pár nap múlva visszagondol erre, legszívesebben megölné majd magát, legalábbis ilyen modora volt Katarinának...
|
Várta,hogy a lány végre összeszedje magát,de erre csak elkezdett kínlódni az övével,ami szintén tele volt pengékkel. Egyáltalán mi a brontnak neki ennyi? Morogva megint felvette a földről és a lányra helyezte. Közel hajolt a lányho,viszont közben azt nézte melyik lyukba dugja bele a csattot(remélem értelmes valamennyire XD),hogy Katán maradhasson. Ahogy ezt befejezte felemelte tekintetét és a lány gyönyörű szép zöld szemeibe nézett.
|
A srác kérdésére kisvártatva válaszolt, miközben megigazította felsőjét.
- Nem élnék vissza tovább a vendégszereteteddel, ha nem gáz - mosolygott gúnyosan a srác felé.
Amikor visszakapta a pengéit, elkezdte visszacsatolgatni szíjjait. Először derekára, majd combjaira, s végül visszacsúsztatta azt a maradék két pengét a cipőjének egy-egy szíjjába.
Amikor ezzel megvolt, már azt hitte kész van, de a derekán lévő szíj olyan szépen esett le róla, ahogy azt kell... Ezen Katarina fejét fogta, s felvéve a szíjjat, újra próbálkozott... De megint csak leesett róla...
|
Befejezte az evést,majd a lány feléfordult.
-Persze!-fáradt sóhaj hagyta el a száját megint.
-Na és már mész is,vagy mi a szöszi?-kérdezte kíváncsian felhúzott szemöldökkel.
Ezután elment megkeresni a lány fegyvereit és visszaadta neki,amit elkopzott tőle.
-Tessék!-adta a lány kezébe.
|
Egy vörös hajtincsét kezdte birizgálni, miközben visszafordult az ablakhoz, s nézte, ahogy esik a hó.
Kicsit elgondolkodott, s végül rájött, hogy lehet haza kéne mennie... Sóhajtott egyet, majd beletúrt hajába és a srác felé fordult.
- Visszaadnád a pengéimet? - kérdezte a sráctól, miközben a falnak dőlt.
|
Beletúrt kék hajába és a lányra nézett.
-Még mindig nem válaszoltál,de tök mindegy!-mondta Nick,majd kaja után kezdett nézelődni.
Kis idő múltán talált magának ennivalót,vagyis összedobott magának egy szenyát és azt kezdte el eszegetni. Ez is több volt,mint a semmi... Ezekután azon kezdett töprengni,hogy a csaj mégis meddig szándékozik nála maradni.
|
Felhúzta egyik szemöldökét a srác kijelentéseire, majd inkább bement a konyhába, ha már este felfedezte merre van.
- Naponta, ha eszek kétszer nagy szó - válaszolt a srácnak, s kinézett a konyha ablakán.
Minden havas volt, akár csak előző nap... Végül is, mit várt? Capra Regnum "szívében" vannak. Megfogta nyakának azon részét, ahol a tetoválása foglalt helyet, s elgondolkodott. Ha közelgett az évforduló, mindig olyan kis elesettnek érezte magát Katarina. Végül, csak sóhajtott, s hátrafordult a srác irányába.
|
Lepetten nézett a lányra. Nem igazán értette ezt a kijelentésén.
-Akkor mégis min élsz?-kérdezte gúnyosan.
-Minden embernek vannak alapvető szükségletei tudtommal.-nevetett fel.
-Nos,mi legyen,vagy még álljak feletted két évig?-morgott ismét a srác.
|
A srác kérdésére ránézett. Már kiskora óta érdeklik a könyvek, így még egy-egy íróval is sikerült találkoznia, de nem igazán szerette bevallani, hogy érdeklik a könyvek.
- Kell egy kis kultúra is a vér mellett - vont vállat Katarina.
Elgondolkodott azon, hogy lehet tényleg ennie kéne valamit... De, ami még jobban foglalkoztatta, hogy a srác miért is segít neki, bár ezt a gondolatot most hanyagolta, s válaszolt kis ideő múlva.
- Meglehet... Bár nem igazán szoktam enni - túrt bele hajába zavartan, s a vörös tincsei szana-szét "táncoltak", legfőképp a lány arcába.
|
Bólintott egyet a srác,majd az asztalra helyezte a könyvet.
-Te is szereted a könyveket,hogy így képben vagy?-kérdeztt rá reflexszerűen.
Végül felállt a kanapáról és a lányra nézett.
-Kérsz valamit? Most már tuti éhes vagy!-morogta Nick.
Életében nem pedálozott ennyit egy lányért,de mégis érdekes gondolatok futottak át az agyán. Valószínűleg nem a könnyed és gyengéd dolgokat bírja,ha ennyire szadista beállítottságú.
|
A kezébe kapott könyvnek megnézte a címét, majd egy pillanatra elgondolkodott. Végül, egy gúnyos mosolyt villantott a fiú felé.
- Szóval bírod Christina Lauren írásait - csóválta meg gúnyosan fejét - Nem hittem volna, hogy másnál is meglátom ezt a könyvet...
Katarina is eléggé könyvmániás volt ahhoz, hogy ismerjen egy-két írót. Ez a mű is egy olyan alapismeret volt számára, pedig nagyon sokan már csak az író miatt sem vették meg. Persze, nem igazán vették az ilyen könyveket sorszámba, pedig igen csak jófélének számítottak.
Végül, visszaszolgáltatta a fiúnak a könyvet, s folytatta a kanapén való támaszkodást.
|
Felfigyelt a lány hangjára és szintúgy viszonozta a gesztust,majd észrevette,hogy igen csak figyeli mit is olvashat.
-Öhm,mit is csinálsz?-kérdezte a lánytól gúnyosan,miközben furán nézett rá.
Végül beletúrt a hajába és a nőstényördög kezébe nyomta a könyvet.
-Nem tudom mennyire értékeled ezt,de szerintem egész jó könyv!-mosolygott sejtelmesen.
Végül keresztbe rakta lábait és várta a lány válaszát.
|
Lassan kezdett el ébredezni, s még fel sem fogta, hogy hol is van...
Miután, végre kitisztult valamennyire látása, körbenézett, s csakugyan sikerült leesnie az ágyról ebben a pillanatban. Felállt, s kiment az ajtón...
A kanapén hagyott ruháit felkapva, bement a fürdőbe, s átöltözött a saját ruháiba. Végig tapogatta a combját, s sóhajtott egyet...
~ Mostmár tényleg kellenének a pengéim ~ Beállt a tükör elé, s beigazította haját, majd kiment. Neki támaszkodott a kanapénak, s nézte, mit csinál a srác.
- Reggelt - szólt félhangosan, s figyelte, vagyis próbálta figyelni mit is olvas Nick.
|
Elkezdett ébredezni Nick és egyből elkezdte keresni könyvét,de észrevette,hogy csak az asztalon van. Felült és sóhajtott egyet,majd bement a szobába. Előkotort pár ruhadarabot a szekrényből,viszont ezt próbálta halkan tenni,mert nem akarta felébreszteni a lányt. Meg kell hagyni,akkor a legaranyosabb mikor alszik. Ezután kiment a fürdőbe és átöltözött. Végül megint csak könyvét kezdte el olvasgatni az ablakpárkányból.
|
Sóhajtott egyet, s elmosolyodott azon, hogy a srác "bealudt".
Óvatosan kivette a srác kezéből a könyvet, amit le is rakott, majd fogta magát és ment terepszemlét tartani...
Egyszóval keresni kezdte azt a híres, neves szobát. Végül, bejutott a konyhába, s az ablak annyira csábította, hogy a párkányra támaszkodva nézett ki egy ideig, majd utána folytatta a keresést. Sikeresen meg is tanálta a srác szobáját, majd befeküdt az ágyba, s el is szenderedett...
/LEZÁRT KÖR//
|
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés